A kutatócsoport hazai és külföldi tagjai közül, akik tanítottak már – a felnőttoktatásban, akár csak pár napos tanfolyamszerű kurzusokon, vagy egész szemesztereken át – projektmenedzsmentet, valamennyien egyetértenek abban, hogy a témakör oktatásának két legfontosabb metodológiai szabálya a gyakorlatorientáltság és a kiscsoportos képzés.
A gyakorlatorientáltság alatt azt értjük, hogy az elméleti kérdéseket is tréning jellegű feladatokon, vagyis gyakorlati példák segítségével kell begyakoroltatni. Ezek a feladatok nem szemléltetés céljával, hanem kifejezetten a begyakoroltatás szándékával kerülnek megfogalmazásra. Különösen fontos ez a projektmenedzsment első – a tervezési – szakaszában. Általában az jelenti a legnehezebb feladatot, hogy elképzeléseinket konkrét célokként fogalmazzuk meg. Majdnem ugyanilyen fokú nehézséget okoz a mérőszámok (indikátorok) pontos meghatározása. Megfelelő gyakorlás nélkül rendszerint sérül az indikátorokkal szembeni – alább jelzett – két alapvető követelmény valamelyike. Az első követelmény az érvényesség (validitás): a mérőszám olyan megfigyelhető jelenségekre irányuljon, amik valóban a vizsgált fogalom, tárgy, vagy folyamat jelentését fedik le, azt demonstrálják. A másik követelmény a számszerűség (kvantifikáltság): ne csak egy jelenség meglétét, vagy hiányát jelezzék, hanem lehetőleg a mértékét, a mennyiségét, vagyis a mennyiségében bekövetkező változásokat is mutassák. Enélkül lehetetlen a tervezett és az aktuális eredmények összevetése, a folyamatok nyomon követése és az „előtte” és az „utána” szituáció összevetése.
