A fiatalabb generációk gyakran kapják a digitális nemzedék elnevezést, ami azt jelenti, hogy jó ismeretségben állnak a virtuális világgal. Könnyen megtalálják, installálják és használják a projektmenedzsment és a PLM egy-egy fázisának, vagy egészének segítésére alkotott szoftvereket. Ugyanakkor az ifjabb generációk világa nem csak digitális, hanem a projektesedett is. A fiatalabb korcsoportok praktikusabb hozzáállással viszonyulnak a problémáikhoz; nem annyira megérteni akarják azokat, hanem megoldani. Valószínűleg ezzel függ össze az is, hogy a munka-magánélet egyensúlya a fiatalabb nemzedékek számára a feladatok és tevékenységek – nem pedig munkaadók, vagy helyszínek – iránti elköteleződést jelenti. Ezt felismervén számos szervezet hosszú távú víziójában megjelenik a projektalapú szervezeti formára való áttérés, aminek következtében a munkaerőt a képességeinek megfelelően éppen addig tartanák a szervezetnél, ameddig a projekt szempontjából szükséges. Megoldási alternatívának tekintik a jövőre nézve az atipikus foglalkoztatási formák nagyobb arányú alkalmazását, válaszul a fiatalok kielégítőbb munka-magánélet egyensúly igényére. Míg az X generáció tagjai sok esetben munkának nevezik azt a tevékenységet, amit egy szervezetnél végeznek, addig az Y és Z generáció tagjai már feladatról és projektről beszélnek.
Oktatási rendszerünk még a régi elméletieskedő európai, azon belül is a poroszos bifláztató hagyományokat erőlteti, a PLM szemlélet oktatási rendszerbe való beépülése azonban ténylegesen könnyen és hasznosan segítheti a fiatalabb generációk életét, problémamegoldó gondolkodását.
