Balatonfüredi műhelytalálkozónk egyik központi témája a menedzser és leader szerepek összefonódásának előnyeit, illetve hátrányait feszegette. Ugyanis, ha magánéleti projektjeink során mi magunk vagyunk a projektmenedzserek, ez feltételezi azt a tényt, hogy a menedzseri és a leader szerepkört egy személyben saját magunk birtokoljuk. Felmerült a kérdés a közös brainstorming során, hogy mi is ennek az előnye.
Önmagunk, életünk menedzselése nem pusztán a rendelkezésre álló erőforrások eredményes felhasználását és beosztását jelenti, hanem a körülöttünk lévő emberek és folyamatok, a váratlan helyzetek kezelését, megfelelő mederben tartását. A vezetéstudomány mára azt mondja, nincs mindig nyerő vezetési stílus, ez éppúgy megállja a helyét magánéletünk szervezésében, mint az üzleti életben. A menedzsmentszemlélet alapvetően a rendszerről szól, a pontos szervezést helyezi a középpontba, a menedzser típusú vezetőkre kevésbe jellemző a rugalmasság, az adott szituációhoz való gyors alkalmazkodás. Ezzel szemben a leadership az emocionális döntéshozatalt részesíti előnyben, a körülöttünk lévő humán erőforrásokra éppúgy fókuszál, mint az eredményes döntéshozatalra.
A helyzetfüggő vezetés, ami az eredményes életszervezés és vezetés záloga annyit jelent, hogy mindig az adott szituációban leginkább eredményes vezetési stílust kell alkalmaznunk, bizonyos élethelyzetekben jobb, ha távolságot tartunk és szervezetten oldjuk meg a problémát, máskor célravezetőbb csapatban dolgozni, rugalmasabb megoldást választani.
Ha megtaláljuk a menedzser és leader szerepek közötti egyensúlyt, vagyis a kétféle kompetenciát együttesen alkalmazzuk, hozzásegítjük magunkat mindennapjaink egyik legnagyobb problémájának megoldásához, a helyes időgazdálkodás kialakításához, hiszen a feladatok, a döntéshozás delegálása versenyképességünk egyik záloga a magánéletben is.
„Leadership – az a képesség, amellyel el tudod dönteni, hogy mit kell tenni, és rá tudsz venni másokat, hogy azt meg is akarják csinálni.” (Dwight D. Eisenhower)