A szeptemberi Think Tank kapcsán már megírtuk előző bejegyzéseinkben, hogy napjaink egyik legfontosabb törekvése, hogy a képzés és a foglalkoztatás között szorosabb összhang alakuljon ki, hiszen a munkanélküliség csökkentésének egyik módja, hogy a képzés jobban szolgálja a munkaerő-piaci igényeket.
A munkaerő elhelyezkedése a munkaerő kereslet –kínálat tényleges megfelelésén túl döntő mértékben függ a munkavállaló szakmai képzettségétől és elhelyezkedési képességétől, illetve potenciális tanulási képességétől is.
Statisztikailag kimutatott, hogy az iskolázottság színvonala és a munkanélküliségi ráta között az arányosság fordított, éppen ezért a munkanélküliség csökkentésének egyik eszköze az iskolázottsági szint emelése.
Különböző tanulmányok támasztják alá azt a nemzetközi tendenciát, miszerint a felnőttkori tanulás lehetőségeivel elsősorban a fiatalok – 25-29 évesek – és az egyébként is magasan iskolázottak élnek, mivel az ő számukra hozza a legnagyobb hasznot az emberi tőkébe való további befektetés. Ezzel szemben éppen a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű csoportok azok, amelyeknél a legkisebb igény mutatkozik a képzettség növelésére, a tudás gyarapítására, akik számára a legkevésbé egyértelmű, hogy iskolázottságuk növelése kiút lehet kedvezőtlen helyzetükből, és javíthatná munkaerő-piaci pozíciójukat.